Nőnapra:

Juhász Gyula: SZERELEM?


Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Válasz

Házassági évfordulónk emlékére. Margó
LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember


Forrás: http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim66

Válasz

Wass Albert:ÜZENET HAZA

Üzenem az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek,
És nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska is rágja le vetését,
Ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
S nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
S a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
A gyilkos vasat rég felfalta már
S a sújtó kéz is szent jóvátétellel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlővé teszik is a földdel,
Nemzedéknek őrváltásain
Jönnek majd újra boldog építők,
És kiássák a fundamentumot,
S az erkölcs ősi hófehér kövére
Emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
Ki nem habarccsal és nem embervérrel
Köti meg a békesség falát,
De szentelt vízzel és búzakenyérrel,
És épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentől való,
És Istentől való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
A kő marad...

És üzenem volt barátaimnak,
Kik megtagadják ma nevemet:
Ha fordul egyet újra a kerék,
Én akkor barátjok leszek,
És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
És leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
A víz szalad, de a kő marad,
A kő marad...

És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak,
Hűségesnek és alávalónak,
Annak, akit a fájás űz, és annak
Kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok,
S a víz szalad, és csak a kő marad,
A kő marad...

Maradnak igazak és jók,
A tiszták és békességesek,
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
S a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
És miként hirdeti a Biblia:
Megméretik az embernek fia,
S ki mint vetett, azonképpen arat,
Mert elfut a víz, és csak a kő marad,
De a kő marad.

Válasz

Aranyosi Ervin.


Hitvallás
Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni, nem a harcra.
Megtanítani célokat látni,
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

neked4.gif

Válasz

A boldogság mindenki életében ugyanazt az állapotot jelenti. A boldogság alappillére a belső harmónia és a lelki béke megteremtése. A boldogságérzés eléréséhez azonban mindenki életében más és más tényező szükséges. A boldogságérzet kialakulásához számos dolog segít hozzá bennünket, a szervezetükben aktiválódó biokémiai folyamatok révén.

Szeretettel.Mária.

Előzmény

Válasz

Őri István: Szeretnék a boldogságról írni .

Szeretnék a boldogságról írni,
szeretnék többé sohasem sírni,
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni,
szeretnék boldogságtól sírni,
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani,
hogy szeme gyönyörű,
s ajka édes,
minden, mit mond és tesz,
szivárvánnyal ékes,
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem,
szeretném elmondani nektek,
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne,
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!

HŰ TÁRTS..jpg

Válasz

Őszt súg a szellő

Őszt súg a szellő fénnyel játszadozva,
színt váltva rezdül a fák koronája.
Smaragdja sárgul, színaranyba vonja,
elpirul itt-ott, ha nap néz le rája.

Néha homályba borul az ég arca,
rejtőzik felhők mögött fény mosolya.
Árad szeméből a könnyek patakja,
végre megenyhül tikkadt földünk szomja.

Szürkeség oszlik, árnyaltak a színek.
szorgos ujjaival múló szeptember,
sápadt levélre rozsda barnát hímez.
Fuvallata földre ejti csendesen.

Schvalm Rózsa

(2013-09-11)

Válasz

Holnap már messze jár

Fátyolos fényben ébred a reggel,
nap korongja is álmosan kel fel.
Madarak dala is, csendesebb már,
távolodik lassan a meleg nyár.

Ma még itt van, holnap már messze jár,
a sok vándormadár, mind vele száll.
Szellő hárfáján zeng őszi nóta,
búsan hervad már a tearózsa.

Tűszirmait őszirózsa bontja,
rávetül indiánnyár mosolya.
Nem perzseli már, forró napsugár,
míg dér nem lepi léte virulás.

Schvalm Rózsa

(2011-09-06

Válasz

A drága mag

Szívembe hullott a drága mag, s benn gyökerez mélyen.
Szárba szökkenve a hit virága szirmait bontja,
Isten élő igéje égi harmattal locsolja.
Szeretetben növekedve szolgáljon bő terméssel!

Áldott, érett gyümölcsét két kezemmel szórjam szerte,
hogy elfogadva az, legyen másoknak is hasznára.
A reményt meglátva, épüljön a lelkek világa,
békességben és harmóniában kiteljesedve.

Schvalm Rózsa

(2013-08-05)

Válasz

A BULIZÓ TÁRSASÁG EGY RÉSZE :

images.jpg

Válasz