A TITKOK KORONÁJA
A Magyar Szent Korona – A beavató Korona

 

Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett. Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte. A korona “szent” elnevezése abból az áhítatból eredt, miszerint az államalapító királyt szentté avatták. Példa nélküli az a szemlélet is, melyet a régi feudális Magyarország alkotott a Szent Koronáról: a Szent Korona Tan. A Magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában. A Magyar Szent Korona csaknem ezer esztendeje hozzá tartozik történelmünkhöz. A Magyar Szent Koronával ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg (csak két király fejére nem tették a Szent Koronát; II. János Zsigmondékra, mint “ellenkirályra”, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József fejére, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát).

A koronáknak három típusát ismerjük:

1. a házi korona, melyre semmiféle megkötés nem vonatkozik;
2. az országló korona, melyet az uralkodóknak meghatározott alkalmakkor viselni kellett, és
3. a beavató korona, melynek analógiái csak Belső-Ázsiában vannak; európai képviselője egyedül a Magyar Szent Korona. Ezt az uralkodó csak koronázáskor viselheti, amúgy két koronaőr őrzi. Rajtuk kívül csak a nádorispán nyúlhat hozzá, aki koronázáskor párnán a helyszínre viszi és az érsek helyezi a király fejére.

A magyarok királyainak koronája az államiság jelképe lett, ebből alakult ki a világon egyedülálló Szentkorona Tan

 A Szentkorona Tan

A közvéleményben ma is él az a téves tudat, mely szerint “a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte/adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak”. A határainkon kívüli magyarság tudatában az anyaországbeliekénél sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe. Ennek oka az a jogviszony, melynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből következően a Kárpát-medence minden polgára, aki a Magyar Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, a Magyar Szent Korona polgára. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel.

Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak. A szentkorona-eszme Szent István tudatos politikai és államjogi alkotása.

A törzsi szervezet felbomlása és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence egész szabad lakossága számára István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek legegyszerűbb módja ez volt, hogy István király koronáját önmaga (pontosabban a mindenkori király) az ország fölé helyezte.

Szent Istvánnak “Intelmei” szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket. Szent István Intelmei fiához, Imre herceghez a 720-as izlandi alkotmány után a világ második alkotmányának írásban megmaradt emléke.

A szentkorona-eszme, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi, türelmes, befogadó – nem kirekesztő -, ugyanakkor nemzetvédő és megtartó erő is. “A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicső múltnak, hanem, kötelező érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élő személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élőnek, illetve hatályosnak, márpedig a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették. a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának” (Kocsis István).

Szondi Miklós: Történelemírásunk ellentmondásossága

A Szentkorona-tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás. Az 1920. évi magyar nemzetgyűlés a jogfolytonosság kérdését érdemben a Szentkorona-tan szellemében tárgyalta. A második világháború után Magyarországon a magyar nemzeti öntudat elsorvasztását kormányprogram szintjére emelték; az idegen hatalom kiszolgálói megpróbáltak mindent megtagadtatni a magyar néppel, ami nemzeti önérzetét megtarthatta volna. Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyűlés sem a Szentkorona-tan, sem a jogfolytonosság jelentőségét nem tudta felfogni. A törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig – 1790-ben, 1865-ben és 1920-ban is – helyreállt a jogfolytonosság csak az 1990-es országgyűlés tagjai nem merték felvetni a jogfolytonosság helyreállításának a kérdését.

A Magyar Szent Korona és megítélése a történelem folyamán

A magyar középkor a Magyar Szent Koronáról azt vallotta, amit első királyunk Szent István legendájának Hartvik püspök által Kálmán király uralkodása idején (1095-1116) készített változatában olvashatunk, amely szerint a pápa Asztrik (Anasztáz) püspökkel Szent Istvánnak áldását és egy koronát is küldött. Thietmar von Merseburg (+1018-ban) jelentésében ugyan megemlékezik arról, hogy III. Ottó hozzájárult István magyar fejedelem királlyá koronázásához, a pápa áldását is küldte, de semmiféle koronáról nem ejt szót. 1613-ban Révay Péter koronaőr egyértelműen vallotta, hogy a teljes Szent Koronát II. Szilveszter pápa adományozta Szent Istvánnak. 1790 után Weszprémi István, Katona István, Koller József, majd Franz Bock kezdtek alsó ún. “görög” és felső, ún. “latin” koronáról beszélni ahelyett, hogy a Szent Korona alsó és felső részéről írtak volna. A korona hátsó részén elhelyezett Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket sem Ipolyi Arnold, sem Hampel József nem tudta egységes koncepciójába betenni. E okozott problémát Czobor Bélának, Varjú Elemérnek, Otto von Falkénak és sok más főleg művészettörténész és régészkutatónak. A Magyar Szent Korona származási idejét a IX. századtól a XIII. század közöttire, annak keletkezési helyét pedig Bizáncba, Rómába, Nyugat-Európába és ki-ki fantáziájának és műveltségének megfelelően minden más helyre tette. Szent Koronánk részei voltak könyvabroncsok, ereklyetartók, kapudíszek, stb. Akadtak ügyeletes okos “hagyományos” magyarázók, akik nem ismerve a Szent Korona analógiáit taglalgatták annak felső és alsó részét, mintha azt úgy külön készítgették volta és valamikor – a késő-középkorban – összebarkácsolták. Sajnos az ilyen konformis nézetek vallók leírásai kerültek be a köztudatba. Ilyen “hagyományos” nézetet vallott a Benda Kálmán és a Fügedi Erik páros, valamint a Kovács Éva és a Lovag Zsuzsa páros, majd Kopári Dénesnek volt afféle “egyéni” nézete, amely szerint Szent Koronánk felső része Szent Bertalan apostol ereklyetartójából készült volna. E nézetek – Szent Koronánk eredetére eddig kb. 40 elmélet született – felsorolása aligha több tudománytörténeti érdekességeknél.

A Magyar Szent Korona az országházban

Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az az Egyesült Államokbeli Fort Knox-ból 1978 január 6-án visszakerült Magyarországra. Ekkor egy négytagú mérnökökből álló csoport (tagjai: Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Ferenczné Árkos Ilona és Fehér András) végzett olyan vizsgálatokat a Magyar Szent Koronán, amely megkérdőjelezték a “hagyományos” nézeteket. Később Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket és a következő alapvető természettudományos ténymegállapításokra jutottak: a Magyar Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Szakmailag nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat- sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű kaukázusi technikák felhasználásával feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett.

A felső pánton eredetileg is nyolc apostol volt, az alsó rész hátsó oldalán levő – feltehetően Nagyboldogasszony, Raffael- és Uriel arkangyalok (vagy-és Attila király) képét későbben cserélték ki és másodlagosan tették be a ma látható Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket.

A Magyar Szent Korona

Hogy az immár szakmailag bizonyítottan egységes korona hol és mikor készülhetett arra is több nézet van. Csomor Lajos szerint “a Kaukázusban készült hun formában, hun és párthus valamint kaukázusi ábrázolási hagyományok szerint, hun és párthus viseletek ábrázolásával hun és kaukázusi munkamódszerrel” a IV. században. Mivel a dunhuangi 325-ös barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronánkhoz hasonló kör- és keresztpántos korona látható, felvetődik a kérdés, hogy nem egy ősi hsziungnu (hun) fejedelmi viselet túléléséről van-e szó.

Szigeti István szerint Szent Koronánk ott volt az avarok által Kaukázusból elrablott aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, vagy valamelyik avar kagán (el)adott neki. Vannak adataink arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenben hódoló látogatást tett és megkeresztelkedett 796-ban a csodálatos avar ékszerek között volt egy drágamívű korona is és hódolata jeléül felajánlotta Nagy Károlynak. Feltehető, hogy ezekkel az avar kincsekkel együtt került Szent Koronánk Aachenbe. III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlyt ezzel a koronával koronázta meg. A korona Nagy Károly halála (804) után az uralkodóval 1000-ig Aachen-ben a sírban nyugodott. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját. Amikor október 2-án Rómába érkezett, a Szent Koronát is magával vitte és átadta II. Szilveszter pápának, aki neki barátja volt. II. Szilveszter pápa (Gilbert) pedig ezt a koronát küldte el Szent Istvánnak 1000. karácsonyán. Szigeti István szerint a Szent Korona 310 táján Grúzia keleti részében készült. E logikusnak látszó feltevés mellett természetesen még igen sok más is létezik; Csapody Csaba egész egyszerű feltételezése pl., az; István volt olyan hatalmas és gazdag király volt, hogy vehetett vagy készíttethetett magának grúz műhelyben koronát, amivel Anasztáziusz (Asztrik) apát őt 1000 karácsonyán megkoronázta.

A Magyar Szent Korona eszmei tartalma két részre oszlik, ahogy két szerkezeti egység alkotja a koronát: az abroncs és a pántok. A felső rész Isten mennyei birodalmának a szimbóluma; az alsó rész Isten földi országát jelképezi. A pántok csúcsán felírás nélkül az ég és a makrokozmosz uraként trónol a Teremtő Atya Isten. Az alsó részen az abroncson felírással (Jézus Krisztus görög nevének rövidítésével) Isten földi birodalmának ura, Krisztus székel Mihály és Gabriel arkangyal kíséretében. A pántokon az Atyától jobbra nem lehet más, mint Krisztus földi helytartója, Péter, háta mögött Péter helyettese, a második fő-tanítvány, Jakab áll. A Pantokrátor balján Pált ábrázolja az ikon, mert ő külön meghívást kapott. Leveleinek egy része a kisázsiai egyházakhoz szól, így kultusza az örményeknél is megvolt. Ezután következik a kedvenc, szeretett tanítvány, János, akire az Atya Fia, Krisztus a kereszten függő édesanyját bízta. Péter lábánál testvére, András látható, aki először ismerte föl, hogy Jézus messiás. Sokan felvetik, hogy miért nem 12 tanítvány van a Szent Koronán; azért, mert a 12 tanítvány (Júdással együtt 13) csak az Utolsó Vacsoránál volt együtt. A középkori templomok bejáratánál általában csak 8 apostolt szoktak ábrázolni. A korona tervezője azokat a szenteket választotta példaképnek, amelyek védőszenteknek bizonyultak egy keresztény uralkodó számára (Kozma, Damján, András, Fülöp, György és Demeter). A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú; legklasszikusabb a két angyal ábrázolása. A Isten égi és földi birodalmának egybeszövése klasszikusan a Magyar Szent Koronában csúcsosodik ki.

A Korona és a relikviák

A koronázási jelvények

Magyarországon, első királyunk korában a koronázáshoz hozzá tartozott a lándzsa – ha volt is ilyenünk, annak nyoma veszett. Középkor forrásokból tudjuk, hogy a koronázás kelléke volt a ezüstkereszt, a gyűrű, a karperec, a kengyel, más lószerszámok, különböző ruhadarabok (ingek, saruk, kesztyűk, harisnyák stb.) és a koronázási trónus. Ezek az idők folyamán mind elvesztek. Megmaradt viszont a korona, az országalma, a jogar, a kard és a palást. A korona, a jogar és a palást a magyar királyság első századából származnak. Az országalma és a kard feltehetően későbben kerültek az együttesbe. Szent István egy kardját a prágai Szent Vid székesegyházban őrzik, lehet, hogy ez volt az eredeti koronázási kard. A palástot Szent István és Gizella királyné 1031-ben ajándékozták a székesfehérvári koronázótemplomnak. Ma koronázópalástként átalakított formában ismerjük. Eredetileg nagyobb volt. Az országalma egy aranyozott ezüstgömb, rajta az apostoli kettős kereszt, mely az Árpád-házi királyok címerkeresztje is lett. A nem hiteles hagyomány szerint ilyen kettős keresztet küldött a pápa Szent Istvánnak a koronával és a lándzsával együtt. Az országalmán ma Károly Róbert magyar király címere van, de ez valószínűleg utólagos rátétel, így az alma és keresztje sokkal régebbi lehet. Az országalma az országot és a földet jelképezte. A jogar az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe; ősi keleti eredetű hatalmi jelvény. Elefántcsont előképeit korai ásatásokból ismerjük. A magyar jogar kristálygömbjébe vésett három oroszlán is az uralkodói hatalom ősi keleti jelképe. Ez a kristálygömb mai ismereteink szerint a világ harmadik legnagyobb átfúrt kristálya. A rajta levő oroszlánok csiszolási stílusa alapján legkésőbb IX. századi keleti munka. Valaha a koronázási szertartásnak fontos része volt az országzászló, amely sajnálatos módon a mohácsi csatamezőn odaveszett.

Forrás: Kiszely István: A magyar nép õstörténete

A Magyar Szent Korona

A Magyar Szent Korona előlről

Tudjuk-e, hogy II. József, aki nem koronáztatta meg magát, kiviteti a magyar Szent Koronát az országból, és úgy adja vissza, hogy három zománcképet kicseréltet rajta? (csonkít, hamisít)

A Magyar Szent Korona hátulról

A koronán hátul, egy névvel jelölt, de évei szerint is ismert bizánci császár, VII. Dukász Mihály (uralkodott 1071-tõl 1078-ig), alatta pedig két olyan kép van, amelyet szintén azonosítani tudunk egy társ-császárral, Konsztantinosszal, illetve Gézával, a mi I. Géza királyunkkal, aki kortársa volt ennek a bizonyos Dukász Mihálynak .

1790 előtt szó sem esik Dukász Mihályról a koronánkkal kapcsolatban, ezek a képek csak utólag kerülhettek a koronára egy csere folytán. A Dukász kép ad alapot arra, hogy a koronát Rómától és Bizánctól származtassák.

A Magyar Szent Korona és megítélése a történelem folyamán

 

Dukász Mihály császárA Mária-kép eredeti foglalata elé szegecselt császárképmás
hátterében Tamás zománcképével.

A gyöngysort el kellett vágni, mert nem csak felül nem illeszkedik jól a keretbe a kép, de alul is túlér rajta, így a körbe futó gyöngyökből egy szakaszt el kellett távolítani.

Szegecsek,amelyek átütik a mögötte lévő zománcképet is. De lágyforraszt is alkalmazott egy barkácsoló, mert mozgott a kép.

A zománckép nem illeszkedik a keretbe, kicsit túlér rajta, és így nekitámaszkodik.

Elképzelhetőnek tartod-e, hogy az amerikai függetlenségi nyilatkozat néhány sorát valaki kivágja, egy könyvből kivett más sorokat ragasztva a helyére, és amerikai tudósok ezekre a betoldott sorokra alapozva az amerikai „nemzet” e dokumentumának születését néhány évtizeddel későbbre tegyék, és pl. a finnektől eredeztessék? (Magyarországi „tudósok” ezt teszik.)

1613-ban egy koronaőr, aki hivatalból látta, minden koronázás előtt és után megvizsgálta a Koronát, az egyetlen, aki hitelesen tanúsíthatta, mi van a Koronán, ez a Révay Péter leírta, mi látható a Koronán:

“elől a Pantokrátor Krisztus képe, hátul pedig Szűz Mária képe”.

Révay Péter szolgálata alatt kétszer is gazdát cserélt a Korona. A Bethlen Gábor-féle szabadságharc ideje ez, a fejedelem is birtokba vette a koronát, neki is meg kellett mutatni. Amikor Bethlen a békekötés értelmében visszaszolgáltatta az akkori Habsburg uralkodónak, megint ki kellett venni és ellenőrizni. Mindenütt ott volt Révay Péter, mindkét fél elismerte a hűségét.

II. József nem koronáztatta meg magát, nem kötötték a magyar törvények, rendeletileg kiviteti az országból a Koronát. Ez 1784-ben történik, és attól fogva egészen a hazahozataláig, 1790-ig semmit sem tudunk róla. Ez alatt lehetett rajta képeket cserélni, anélkül, hogy a nemzetnek tudomása lett volna róla.

Azt a részt, ahol a csere történt, először 1792-ben láthatjuk, annak a Decsy Sámuelnek a munkájában, aki egy helyen elszólja magát. Leírja ugyanis a mai állapotot, pontosan ezekkel az alakokkal, s ugyanakkor, mikor a drágakövekről szól, és a hátulsó drágakőhöz ér, arról azt mondja:

“az, amelyik a Szűz Mária képe alatt van”.

Tehát tudja, hogy ott Szűz Mária képe volt, de ugyanakkor az aktuális helyzetet is leírja, mert akkor éppen közszemlére volt kitéve a Korona, tehát láthatták, így aztán tudja, hogy ott már Dukász Mihály képe van.

Tudjuk-e, hogy Csomor Lajos és aranyműves társai – Ludvig Rezső, Lantos Béla, Poór Magdolna – szakmai szempontok alapján vizsgálták meg a koronát, miután az USA visszaadta, és meglepő következtetésekre jutottak? Ezt Csomor Lajos könyv formájában meg is jelentette.

A korona szerkezetileg egyszerre tervezett és kivitelezett mű.

A korona – a megmunkálást technológiai (korabeli szerszámok a sírleletek között) valamint díszítési szempontból vizsgálva – az „avar”-kori ötvösség jegyeit hordozza (szkíta-hun-avar-magyar folytonosság). Jóval Dukász Mihály előtt, a 4. század 3. harmadában, az Aba-Hunok körében (Szabíria), szerzetes ötvösök műhelyében készült.

Az elkészülést követő korokban ezek a technológiák és díszítési szokások továbbfejlődtek, és Dukász Mihály idejére olyan stílusjegyek és munkafogások alakultak ki, amiket a Szent Koronán még nem alkalmaztak.

A Szent Korona készülésének idejéből – annak stílusjegyeivel és technológiájával – több, főleg másodlagos felhasználású „Karoling”-nak nevezett emlék van, amelyek kora a kitalált középkort figyelmen kívül hagyva kb. a 800-as (figyelembe véve az 500-as) évekre tehető.

Tóth Gyula: Kitalált középkor a Kárpát-medencében

Heribert Illig elméletének továbbgondolása. Ezt az elméletet a kutató 2002-ben megjelent könyve óta is folyamatosan fejlesztette, újabb és újabb adatokat talál elméletének alátámasztására.

Az előadás elhangzott Debrecenben, a Magyarok Szövetsége irodában, 2010. november 23-án.
Előfordult más esetben, hogy egy másodlagos felhasználású korábbi keretre később készült zománcképeket raktak, és így a keret idejét a képek készülésének idejével nem lehet beazonosítani.

A koronát kizárólag a zománcképek alapján időben behatárolni elhibázott lépés, hiszen egy zománcképről (Dukász Mihály) teljes bizonyossággal, két másikról pedig nagy valószínűséggel kimondható, hogy utólag kerültek a koronára.

Megjegyzés: Egyes nézetek szerint a korona Médiában, a Pártus Birodalom végnapjai táján, a Niceai zsinat hatására, hun mágus szerzetesek műhelyében, egy révülésben megjelenő égi jelenés szerint készült a 300-as évek végén, és általa az Újszövetség szellemiségét kívánták megjeleníteni a sajátosan magyar Szentháromság (Atya –Szűzanya- Fiú) demonstrálása céljából.

Tudjuk-e, hogy Csomor Lajos Magyarország Szent Koronája című könyve több ezer háztartásban ott rejtőzik a könyvespolcokon?

A tanulmány megjelenését követően Morvai Ferenc – akkoriban csak kazánkirálynak neveztük – saját költségén megjelentette, és minden érettségizőnek ajándékként elküldte az írást. Sokan nem is tudják, hogy milyen gyöngyszem búvik meg a könyveik között.

Hahn Sándor, A Szent Korona útja és sorsa (1944-1978)

bemutatja: Dudás László
Szent Korona Útja

Nem egy könyv jelent már meg Szent István koronájáról, azonban ez a mű egyedülálló abban a tekintetben, hogy a politikai eseményeket lépésről-lépésre összekapcsolja a nemzeti szimbólum útjával a II. Világháború és az ezt követő években. A szerző, aki a Magyar Visszaszolgáltatási Missziói vezetője volt, rendkívüli alapossággal követte a kincs útját sőt – annak történetét több forrásból egészítette ki, pl. a Washington, D.C.-beli archívumokból merítve értékes dokumentumokat. E rövid vázlat nagyrészt tájékoztat a könyvben levő gazdag történelmi anyagról.

Szálasi rendelkezése folytán a Koronát, koronázási palástot stb.-t a koronaőröktől kikényszeríttet jóváhagyással először Veszprémbe vitték, 1944 decemberében Kőszegre, majd átmenetileg Velembe, ahol Szálasi bunkere volt. A Koronát mindvégig a hűséges Pajtás Ernő ezredes, a Koronaőrség parancsnoka kísérte, akiben Szálasi is megbízott, minthogy ifjúkorukból ismerték egymást. 1945 március 28-án a kincsek végleg elhagyták az országot s hosszabb vándorlás után az ausztriai Mattseebe jutottak el, ahol Pajtás ezredes biztonság kedvéért éjnek idején elásta a Koronát egy benzinhordóba rejtve. Anton Strasser apátplébános a mattseei plébánián rejtette el a királyi palástot, a Szent Jobbot, valamint I. Ferenc József ezüst étkészletét. Ez utóbbi Szálasi esküvője után eltűnt. A Szent Jobb -mint ismeretes- kesőbb a salzburgi érsekséghez került, ahonnan Budapestre szállították vissza.

1946. július 15-én nevezték ki Hahn Sándort a Magyar Visszaszolgáltatási Misszió vezetőjévé, aki az időközben amerikai védelem alatt álló és már Münchenben lévő Koronát, koronázási kardot, jogart, országalmát és egyéb magyar műkincset azonosított.

Egyes vélemények szerint a Koronát a Vatikán őrizetébe kellett volna helyezni, mások szerint helyesebb lett volna azt az USA-ba küldeni megőrzésre. Mint tudjuk, az utóbbi vélemény győzött s a Korona és a többi koronázási kincs Fort Knox-ban talált pihenőre, amíg Carter elnök azt 1978-ban kifejezetten “az amerikai néptől a magyar népnek” juttatta vissza ünnepélyes keretek között.

Tartalmazza a könyv azt is, hogy Hahn Sándor, mint a Magyar Visszaszolgáltatási Misszió vezetője milyen körülmények között találta meg és szállította vissza Magyarországra a németek által elhurcolt magyar aranyat, ezüstöt, a Szépművészeti Múzeum értékes festményeit, a dunai hajókat, a bábolnai ménes lovait stb.

A könyv régebbi koronázások történelmi adatait is felsorolja és privát levelek, valamint régi koronázási fényképek és a szerző által készített fotográfiák közel hozzák a drámai történetet. Hahn Sándor áldozatos munkája valóban hiánypótló és történelmi ismereteink kiegészítését szolgálja a nehéz idők ismertetésével.
Dr. HAHN SÁNDOR, Budapest Székesfőváros volt közegészségügyi és köztisztasági tanácsnoknak a SZENT KORONA ÚTJA és SORSA c. könyve nem irodalmi mű. Nem is annak szánta. Mint a magyar állam vagyon Hazaszállítási Missziójának vezetője tollát elejétől végig az 1946-os évek elhallgatott tényeinek tárgyilagos feltárása vezeti. Ez könyvének erőssége és titka. E munka hiteles kútforrása annak az oknyomozó történelemnek, mely majdan kutatni fogja, hogy a második világháború politikai, katonai, társadalmi és gazdasági összeomlásának letargiájában tehetetlen nemzet hogyan kísérelte meg a káoszból az ország újjáépítésének fundamentumát újra megteremteni.

A Magyar Nemzet Budapesten a Hősök Terén a Millenniumi Emlékmű Panteonjában személyesítette meg azokat a kimagasló ország építő államférfiit, akik egy évezreden át a Szentistváni Korona csodálatos varázséval forrasztottak eggyé a Kárpát-Duna medence népeit. Ezt fejezi ki Debreceni Szabó festőművész nagyszerű címoldal-kompozíciója is. E köríves Panteon közepében nyugossza örök álmát az a NÉVTELEN MAGYAR HONVÉD, aki a nyilvesszőtől a legmodernebb rakétáig védte az ősi földet – mely bölcsője volt annak az európai kultúrának, amit a környező antik műépítészeti alkotások között a szépművészeti és közlekedési múzeumok, valamint egyéb történelmi és kulturális intézmények meggyőzően szemléltetnek.

A magyar koronázópalást kiterített rajzaMadarak és indavégi tulipánok a magyar koronázási palást gallérján

A szerző írja:

Huszonöt éven át nemzetünk szolgálatába vetett hitem adott erőt A SZENT KORONA ÚTJA és SORSA könyv megírásához. Egy negyed évszázad kellett ahhoz, hogy egykori személyes átéléseim, a dokumentáció és az adat halmazából leülepedjen a tények történelmi valósága. Hiszem, hogy a könyv tanulságul szolgál majd a nemzet vezetésére hivatott fiatal magyar generációnak, és örök megemlékezésül a világban szétszórt honfitársaimnak. Őszinte hálám azoknak a névtelen és itt felsorolt munkatársaimnak, kik az évtizedek folyamán egy-egy értékes mozaikkal járultak hozzá Szent István nemzete második világháborús tragédiája tárgyilagos és korhű képének ábrázolásához.
1946 őszén meghívást kaptam a németországi amerikai katonai kormányzat (OMGUS) restitúciós osztályának vezetőjétől, John H. Allen ezredestől, a diplomáciai főtanácsadó, Robert D. Murphy hozzájárulásával, hogy jelenjek meg Münchenben az Arcisstrasse 10 szám alatt, ahol az Art Collecting Point székelt, a magyar Szent Korona azonosítására. Ez a szervezet gyűjtötte össze az amerikai hadsereg kezére került műkincseket, melyeket a németek elraboltak zsidó áldozataiktól. A két épületből álló komplexum korábban a náci közigazgatás központja és Hitler főhadiszállása volt. Amikor megérkeztem a gombolyított szöges drótkerítéssel körülvett épülettömbhöz, a bejáratnál katonai őrség igazoltatott, majd felkísértek az első emeletre, ahol az előcsarnokban kellemes meglepetésemre azOrszágos Szépművészeti Múzeum két remeke, Raphael “Eszterházy Madonnája” és Giorgione “Férfiképmása” volt elhelyezve festőállványon.

A nagyteremben jobboldalt mindjárt szemembe ötlött egy nagy, acélpántos vasláda, Magyarország középcímerével. Középen volt egy fémlappal borított asztal, körülötte egyenruhás amerikai főtisztek és polgári ruhás személyek álltak…

A Korona varázsa késztetett ennek a könyvnek a megírására, mely felöleli sorsát SzáIasi Ferenc uralomjutásától, 1944. október. 16-ától, hazaszállításáig, 1978. január. 6-áig. Bőséges anyagot gyűjtöttem össze, jórészt a State Department és a Pentagon felszabadított dokumentumai egy reszéből, de igyekeztem személyi érintkezésből és megfigyelésekből is rekonstruálni annak a három és fél évtizednek az eseményeit, melyek a témámmal összefüggnek és amelyekről még ma sem egészen teljesek az ismereteink.

Úgy érzem, hogy jól megalapozottan tárgyilagos és tanulságos könyvet adok a magyar olvasó kezébe, gazdagon dokumentáltan és illusztráltan, történeti kiegészítéssel. Minthogy a Korona szintén restitúciós tárgy volt, még ha speciális státusszal is, külön fejezetben összefogóan foglalkozom az elhurcolt magyar javak sorsával és a visszaszolgáltatási eljárások nehézségeivel és drámai, végzetesnek mondható befejezésével…

Hálás köszönetemet fejezem ki az U.S. State Department-nek és a National Archives-nak a felszabadított okmányokért és képekért, amelyek nagymértékben hozzájárultak munkám történeti értékéhez. (HAHN SÁNDOR)

 

http://magyarvagyok.info/?p=86