A háború utáni években az Emke vendéglő volt a budapesti könnyűzenei élet fellegvára.A kor legnagyobb sztárjai között itt csináltak karriert a fiatal,ragyogóan szép énekes nő,Záray Márta.Sokan versenyeztek a kegyeiért,de csak Vámosi Jánosnak sikerült elnyernie a szívét.Az Emkében találkoztak,ott szerettek egymásba."Nekünk találkozni kellett"-énekelték évtizedeken át kirobbanó sikerrel.Híres daluk szövegét egyenes nekik írta G. Dénes György.

Az 1950-es években a közönség ki volt éhezve az érzelmes melódiákra.Mégsem volt könnyű az élvonalba kerülni.A Tatabányáról a fővárosba érkrző Mártát az akaratereje és a muzikalitása segítette.Támogatója is akadt;az Emkében játszott zenekarával a tangóharmonika-virtuzó Tabányik Mihály,aki  jó érzékkel fedezte fel az ifjú tehetségeket. Márta útját is ő egyengette.Fél éve se dolgozott az Emkében,amikor feltűnt a színen Vámosi János.A fiatalember akkor már a budapestiek kedvence volt;nem volt nő aki ellent tudott volna állni neki.

"Ahogy megláttam, tudtam,nekem nem kell más férfi-mesélte Márta.-Csak később hallottam azt a hindu történetet,amely szerint Buddha két fél diónak teremtette meg a férfit és a nőt.Minden fél dió,sok más fél dióval összeilleszthető,de igazán csak akkor illenek egymáshoz,ha az eredeti felüket találják meg.Én megtaláltam"

Ettől kezdve együtt járták az országot,előadásaikra mindenütt tódultak az emberek.Akkora népszerűségre tettek szert,amekkora ma,a sztárcsinálás korában is elképzelhetetlen.Párosan járták be a világot,úgy is emlegették őket;Záray-Vámosi duó.Népszerűségüket annak is köszönhették,hogy házasságuk kiállta az idő és a siker próbáját.Tatabánya mellett volt nyaralójuk,ott pihenték ki a fellépések fáradalmait.Mindketten szenvedélyes horgászok voltak,és bár békében éltek,azon nindíg össze tudtak veszni,hogy kinek akadt nagyobb hal a horgára.Imádtak kertészkedni,és a legszomorúbb,hogy Mártát mindíg a nyaralójában érték a balesetek.Kedvenc diófájáról kétszer is leesett.A második zuhanás után tolószékbe kényszerült.Csak attól félt,ki viseli majd Jani gondját,ha ő teljesen lebénul.

Talán az fájt neki a legjobban,hogy nem születhetett gyermekük.A hiányt azzal igyekeztek csökkenteni,hogy amíg tehették,rendszeresen jártak állami nevelőotthonba énekelni a család nálkül maradt gyerekeknek.Márta öt évvel élte túl férjét.Párja halála után sem tört meg,tolószékben is vállalt fellépést.Tatabányán helyezték örök nyugalomra,a férje mellé.

http://www.youtube.com/watch?v=UsHcBU-aDH4&list=PL07D95DCE9B6978C3